Japán babák

„Japán nő kecses,
csendes. Fekete haja
már néha szőke…”
tvr

Japán a történelem során, mint sok más területen a „babagyártás” terén is nagyot alkotott. A japán iparnak és népművészetnek ez az ága máig ontja a különféle babákat, melyek a gyerekeknél, gyűjtőknél és turistáknál találnak gazdára.  

A japán történelem kezdetén is készültek már babák, persze nem porcelánból és nem díszként funkcionáltak. Akkoriban a babáknak még spirituális erőt tulajdonítottak és feladatuk a rossz szellemek elzárása és elűzése, a jószerencse és jó termés bevonzása volt.

Genji regényéből tudhatjuk, hogy 1000 körül már sokféle baba létezett. Az anyukák védelmi céllal készítették gyermekeiknek, akik persze játékként használták. Védelmi funkció szerint létezik himlők ellen, ártó szellemek ellen, csecsemő halál ellen, egyéb betegségek ellen…stb., de persze készültek babák a jó házasság reményében is.

A Heian-korszakban a fából készült babák voltak többségben, melyeket a szülők gyermekeiknek faragtak ki és öltöztettek be mindenféle otthon megtalálható rongydarabba. 

Az Edo-korszak újításokat hozott ilyen téren is; virágzott a babakészítés és a kereskedelem. Az embereknek volt pénzük, így áldoztak is rá, hogy otthonaikban a legszebb babákat állíthassák ki. A babakészítők, látván, hogy mennyi pénz van ebben az üzletben, arra törekedtek, hogy minél egyedibb, szebb és kidolgozottabb babák kerüljenek ki kezeik közül. Az alapokat és hagyományokat ezen korszak fektette le és többé kevésbé az ebből a korszakból megmaradt szokások élnek manapság is.
Ma a kézzel készített babák értéke felbecsülhetetlen, ezért inkább csak a gyűjtők engedhetik meg maguknak, hogy ilyeneket rendeljenek mesterektől. Persze vannak egyszerűbb, kevesebb munkát igénylő alkotások is, így a Japánba tévedő halandó babagyűjtő is talál olyat, ami emeli a gyűjteményének az értékét.

Kokeshi

Az egész világon híres, a japán népművészetnek és ma már az iparművészetnek is szerves része, a kokeshi baba. Ezek a gyönyörű, színes műtárgyak ellenállhatatlan vonzerővel rendelkeznek. Mivel kézzel készülnek nincs két egyforma, minden babából saját egyéniség árad. Betekintést engednek a több száz évnyi japán kultúrába azáltal, hogy egyesítik a gazdag történelmet a jellegzetes, modern életerővel, ami a merész színekben és egyszerűségükben rejlik. 
A fából esztergált és faragott babák letisztult formáikkal ábrázolják a nőket és lányokat, mintegy megtestesítve a japán női szépségideált. Fekete, rendezett haj, bájos, szelíd, fehér arc és zárt, díszes kimonóba öltöztetett test. Díszítésük, festett mintázatuk gyakran évszakokhoz köthető. Szinte nincs is olyan japán háztartás, ahol legalább egy kokeshi baba ne lenne. Formájukat tekintve létezik kisebb-nagyobb, hengeres és gömb alakú lány figura, szamuráj, szerzetes és még megannyi az éppen arra a tájegységre jellemző vonásokkal, ahonnan a kokeshi származik.  

 A történettudomány feltételezi, hogy Tohoku környékéről származnak az első darabok, amelyeket a kései Edo korszakban (1603-1868) készítettek. Eredeti funkcióját tekintve a legelfogadottabb hipotézis, hogy mesteremberek készítették, akik edényeket, rizses tálakat is esztergáltak és télvíz idején az "onsenekbe" (forró fürdőkbe) érkező vendégeknek árulták szuvenírként. A másik feltételezés, hogy ugyancsak ezek a fafaragó mesterek a gyermekeiknek készítették játékként a kokeshi babákat. Amelyik háznál a gyerekek ilyen babával játszottak, ott jó termés volt várható.
 
Az első babák megjelenése óta több száz év telt el és népszerűségük évről évre nő. Ma már világszerte több klub is létesült a gyűjtőknek és érdeklődőknek. 6 tartományban Tohokun, összesen 10 féle típusa létezik a kokeshiknek. Akadnak olyan kis falvak is, mint például Yajiro, ahol az emberek félig farmerek, félig pedig kézművesek. Kora tavasztól őszig a mezőgazdasággal foglalkoznak, ősztől tavaszig pedig babákat faragnak. Ma már nem csak a tradicionális stílus létezik, hiszen a művészek fantáziája túlszárnyalta az eredeti formákat, így mindig fel-felbukkannak a kreatív kokeshik, az éppen időszakos divatnak hódolva.

Számomra mit jelent a kokeshi

Kicsit szentimentális, no és persze elfogult vagyok ebben a kérdésben, de ezt nézzék el nekem!
Jó pár éves tapasztalattal, több ezer kokeshi elkészítése után a kokeshiket, a természet ajándékának tartom, hiszen a „fa testet és lelket ad a kokeshinek, cserébe a kokeshi új életet ad a fának” , így persze jóval túlmutat a „fababa” fogalmán.
A kokeshi a formák játéka, végtelen variációs lehetőségével, egyszerűen esztergált mértani formákból, néhány ecsetvonással bármi megszemélyesíthető.

Ahogy minden fa más, úgy minden kokeshi is más és más. Mindegyiknek más egyénisége van, más-más céllal és üzenettel születik. Más lesz a „gazdája”, más életutat választ: van, aki örökké utazik, vagy amulettként szem előtt az asztalon tölti napjait, de van akit a táskában hordanak, van akit vitrinben óvnak és társaival együtt gyűjtenek. Persze van olyan is akivel bocsánatot kérnek, vagy szerelmi vallomást tesznek, születésnapot, évfordulót, esküvőt, születést, vagy ballagást ünnepelnek. Van akit díjként ajánlanak fel, vagy etika órára beszélgető témaként visznek. Van köztük kedves, szép, elegáns, szende, pimasz, félénk, fiú, lány, gésa, szamuráj, magyar vagy japán. Azonban az egyetlen dolog, ami közös bennük, az a szeretet amivel a kezeim közül kikerülnek!